Milyen lépésekből áll az artikulációs terápia

Milyen lépésekből áll az artikulációs terápia?

 

1. Beszédszervi mozgások ügyesítése, erősítése
Az artikulációs zavar egyik oka lehet, hogy a gyermek artikulációs mozgásai még nem elég fejlettek ahhoz, hogy a tiszta hangképzéshez szükséges mozdulatokat pontosan kivitelezze.
A logopédusnak ezért a terápia elejétől kezdve figyelmet kell szentelnie a beszédszervi mozgások ügyesítésére, az esetleg renyhébb izmok erősítésére. Ez a célja az ajak-nyelv gyakorlatoknak, a fúvó-szívó gyakorlatoknak, valamint az arcizom erősítésére ható gyakorlatoknak. 

 

2. Auditív differenciálás
Az artikulációs zavarnak egy másik oka lehet, hogy a gyermek különböző beszédhangokat egyformának hall. Például nem tesz különbséget a k és a t hangok között, ezért beszédében is cseréli, k helyett t hangot ejt. Ezt nem a hallás károsodása okozza, hanem az auditív (hallási) észlelés fejletlensége.
A logopédus az auditív észlelés fejlesztésére, pontosítására szolgáló játékokat, feladatokat ad a gyermeknek, melyeket gyakorolva a gyermek egyre jobban meg tudja különböztetni a hangokat egymástól.

 

3. Hangfejlesztés
Ez az a lépés, amikor a beszédhang helyes képzése, kiejtése kialakul. Ekkor a cél az, hogy a gyermek izoláltan ki tudja ejteni helyesen a hangot.
A logopédus alkalmazhat indirekt módszert (például a méhecske hangjának utánzása a z hang kialakításánál), illetve direkt módszert, mikor a gyermekben tudatosítja, hogy a hang kiejtése során mire kell figyelnie, melyik beszédszerve hol, mit, hogyan csinál (pl. z hang esetében: a szánk mosolygós, a torkunk morog, a nyelvünk hintázik).


4. Rögzítés
A rögzítés szakaszára akkor kerül sor, amikor a gyermek izoláltan már helyesen ki tudja ejteni a beszédhangot.
Ekkor hangkapcsolatokba, szótagokba ágyazva gyakoroltatjuk a gyermekkel a már kialakított beszédhangot.


5. Automatizálás
Amikor a gyermek korábban helytelen beszédhangja már rögzült, vagyis a szótagok, hangkapcsolatok során helyesen ejti a beszédhangot, akkor egyre nagyobb egységekbe (szavakba, mondatokba) ágyazzuk be a tanult hangot.
A cél, hogy a helyes kiejtés beépüljön a beszédbe.


6. Motoros differenciálás
Gyakran megfigyelhető, hogy amikor a gyermek már helyesen ejti, és a beszédben is alkalmazza a tanult hangot, elkezdi ezt a hangot ejteni ahelyett is, amit korábban már helyesen ejtett (általában ahelyett a hang helyett, amivel korábban a tanult hangot cserélte).Ez a jelenség általában azoknál a szavaknál jellemző, amelyek mindkét hangot tartalmazzák. Például ha a gyermek korábban k helyett t hangot ejtett, előfordulhat egy olyan időszak, amikor a t hangot tartalmazó szavakat is k hanggal mondja. (pl. „katona” helyett korábban: „tatona”, k hang kialakítása után „kakona”).
A motoros differenciálás során a cél, hogy a gyermek elsajátítsa a cserélten ejtett hangzópároknak az együttesen történő, helyes alkalmazását.

 

Páli Emese
logopédus

Kategória: