Búcsúzunk Varga Zoltánné Bolló Ilonától

Szomorú szívvel és mély fájdalommal tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy intézményünk egykori pedagógusa, a kiváló gyógypedagógus, Varga Zoltánné Bolló Ilona, vagy ahogy minden kollégája nevezte, Ilu, életének 84. évében, 2024. március 30-án elhunyt.

Szeretett kolléganőnk Disznóshorváton született. Iskoláit szülőfalujában kezdte meg, majd Sárospatakra került a II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumba, ahol 1957-ben érettségizett. Ezután felvételizett a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolára, ahol 1961-ben szerzett oklevelet.

A főiskola elvégzése után Egerbe került a Siketek Általános Iskolájába, ahol közel 21 évig dolgozott. A tanítás mellett 1963-ban az egri Tanárképző Főiskola levelező tagozatán testnevelés szakos tanári diplomát szerzett. Már az első intézményben is, ahol szárnyait próbálgatta, rendkívül sokszínű gyógypedagógusi tevékenységet végzett, több osztályfokon és különböző tantárgyak tanításával bizonyította rátermettségét, megalapozott szakmai tudását.

Kreativitását jól jellemezte, hogy sokszor az érvényben lévő tantervekben előírt követelményektől eltérve kereste az újat, a jobb, a hatékonyabb módszereket a testnevelés tanítása során. A sport szeretete a teljes gyógypedagógiai munkájára hatással volt. Szenvedélyesen kutatta, kereste a siketek és nagyothallók mozgásfejlesztésének lehetőségeit. A testnevelés tantárgy mellett szakköri munkája is kiemelkedő volt, elsősorban a kézilabda terén ért el tanítványaival kimagasló eredményeket. Diákjait arra készítette fel, hogy a halló társaikkal bátran vegyék fel a versenyt, így gyakran ért el tanítványaival sikereket.

Az egri intézményben hamar felismerték kitűnő szakmai erényeit, kimagasló szervezőkészségét, ezért nagyon fiatalon vezetői feladatokkal bízták meg. 1963-tól 1982-ig igazgatóhelyettesi feladatokat látott el, amelynek keretében szívügyének tekintette a fiatal kollégák támogatását. Mindig fontosnak érezte szakmai ismereteinek folyamatos frissítését, ezért számtalan továbbképzésen bővítette tudását. Kiemelkedő szurdopedagógiai ismereteit nemcsak gyógypedagógiai tevékenységében alkalmazta eredményesen, hanem szakmai konferenciákon, publikációkban is szívesen osztotta meg szaktudását.

1982-ben került át az Egri Városi Kisegítő Iskolába, ahol gyógypedagógiai megyei szaktanácsadó, majd vezető szaktanácsadó lett. Kiemelkedő szakmai munkájának eredményeként 1987-ben vezetőpedagógusnak nevezték ki.

1989-ben, válása után kislányával, Andreával Budapestre költözött, ekkor került a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola Gyakorló Iskolájába, mai nevén az ELTE Bárczi Gusztáv Gyakorló Általános Iskolába, ahol osztályfőnöki feladatai mellett szakvezetői feladatokat is ellátott, majd a napközis munkaközösség vezetőjeként folytatta kiemelkedő gyógypedagógiai munkáját.

Legendás munkabírása, elhivatottsága mintául szolgált az intézményben dolgozó valamennyi kollégájának. Vezetőtanári, munkaközösségvezetői feladatai mellett a testnevelés tantárgy tanításához kapcsolódó szakmai anyagok elkészítésében is aktívan vett részt.

1996-ban ugyan kérte nyugdíjazását, de nyugdíjba vonulása után is aktív tagja maradt az intézménynek, megbízási szerződéssel továbbra is napközivezetői feladatokat vállalt. Kifogyhatatlan energiával, fáradhatatlanul dolgozott 2009-ig, így egyedülálló módon, 75 éves koráig dolgozott az intézmény falai között.

Kiváló szakmai munkáját több kitüntetéssel is díjazták. 1976-ban az „Oktatásügy kiváló dolgozója” címet, 1989-ben pedig „Kiváló munkáért” kitüntetést kapott. Az ELTE Kari Tanácsa Aranydiplomát adományozott számára az 5 évtizednyi kiemelkedő pedagógiai munkájáért.

Mindazok, akik kollégái lehettünk a Gyakorló Iskolában, most megrendülten gondolunk vissza egykori kedves pedagógustársunkra.

Ilu családjának és hozzátartozóinak ezúton is részvétünket fejezzük ki.